Egy pillanatra felejts el mindent...

Miért van szükségünk erre? Miért van, hogy ebben a felgyorsult világban csak kapkodjuk a fejünket és fogadjuk be a tömérdek mennyiségű információt?

Talán mondhatom, hogy abból az "utolsó bunkeres, online színtér nélküli" gyerekkorból jöttem, ahol nem volt iPhone vagy laptop, csak mi gyerekek és a játszótér. Ahol nem kellett gondolkoznunk azon, mit csináljunk a szabadban. Ahol nem volt büntetés kimenni sétálni, mivel megannyi örömöt rejtett számunkra.

 A világ, ahol nem pörgettük a TikTokot és nem szippantott be minket az az apró kütyü, amelyet ma úgy hívunk, okostelefon. Ahol a Mikulást úgy vártuk az ablaknak feszülve, hogy szinte kiestünk azon. Ahol diavetítőn, a sötétben néztük a meséket, s hallgattuk anya nyugtató hangját, ahogy mesél nekünk. Ahol a fantáziavilágunk egy másik világot teremtett, mely megannyi energiát szabadított fel bennünk.

Hogy jobb volt-e?

Igen, sokkal! Külső szemmel igen rossz hatásai vannak ennek a mostani világnak, s őszintén... nem bánom, hogy nem később születtem.

De úgy gondolom, ez is olyan, mint sok más negatív tényező. Meg kell tanulni elfogadni és élni vele és olyan dolgokra használni, amik (bár nem mindig), de hasznosak vagy éppen szórakoztatóak.

Lényeg a lényeg: addig is, egy pillanatra felejts el mindent...