BANDER ANITA CSILLA

ÍRÓ

Szia, örülök, hogy végre megjöttél! Krimi műfajú könyveket írok és szeretném, ha részese lennél kalandomnak, ezáltal végigkövetnéd azok publikálását. Olvass bele a bejegyzéseimbe is!

Kellemes rettegést és jó szórakozást kívánok minden kedves olvasómnak!


Ha pedig bővebben érdekelne a bemutatkozásom, csak olvass tovább! :)

Talán mondhatom, hogy gyerekkorom óta az írás szerelmese vagyok. Írtam, ha fájt valami, ha szomorú voltam vagy ritkább esetekben akkor is, ha boldog voltam. :) Gyerekkoromban úgy gondoltam, 18 évesen már ismert író leszek és emberek ezrei fogják követni munkásságom. Persze, álomnak nem volt rossz; rá kellett jönnöm, hogy az élet nem ilyen egyszerű.

Sokáig csak négy fal között írtam a verseim, a kis novelláim, amik sosem értek véget. Próbálkoztam könyvekkel is, de valahogy mindig elment tőlük a kedvem, úgy éreztem, nincs értelme tovább írni őket. Hiszen ki fogja elolvasni? Ki az, akit érdekelne az, amit az én gondolataim szülnek?

Az életem az érettségi után a mozgás, a fitnesz világába sodortak és én rendkívül élveztem. Aerobik oktató lettem és igazán jó érzés volt "irányítani". Az, hogy a vendégeim lekövették a mozgásom, eggyé váltak velem az edzések alkalmával, nagyon magával ragadott. Sajnos azonban úgy alakultak a dolgok, hogy újra máshova sodort az élet, ahol már nem tudtam folytatni ezt a pályafutásomat.

Az irodai munka új terület volt számomra és fogalmam sem volt, megállom-e a helyem. Mindig is imádtam szervezkedni, logisztikázni, számítógéppel bánni, érdekelt az informatika és tudtam, hogy a precizitásom fontos szerepet fog kapni a munkák elvégzése során. Azonban mégis egy nagy kérdőjel volt, mi fog pontosan történni és milyen lesz.

Nem sokkal ezután kineveztek irodavezetőnek és én határtalanul boldog voltam. Mindig is szerettem dolgozni és az, hogy találtam egy olyan helyet, ahol ez értékelve van és a környezet is kellemes, több volt mindennél.

Aztán egy idő után jött a kétely. Ennyi van bennem? Nem kéne még valamit csinálnom?

És akkor eljött az este, amire mindig emlékezni fogok. A konyhában ültem és tanakodtam, vajon nem kellene-e könyvet írnom?! Itt a lehetőség, adott minden, ami eddig kérdéses volt. A párom bíztatott, olyan erősen, hogy nem volt más választásom, azonnal csináltam egy Instagram profilt. Bander Book. Milyen jól hangzik...

És onnantól kezdve csak belesüppedtem a világomba, amit generáltam. A világba, ami a "Végzetes vallomásokban" csúcsosodott ki. (azaz az első könyvemben)

Úgy érzem, azóta rengeteget tanultam, tudattalanul. Rájöttem, hogy az igazi siker, amikor egy vadidegen megdicséri, amit alkottam. Elolvassa, foglalkozik vele. Szereti azt, amit a gondolataim szültek. Az igazi siker, amikor egy számomra vadidegen megkérdezi, hogy vagyok és őszintén érdeklődik felőlem.

Az igazi siker, hogy most itt vagy és elolvasod soraim, noha nem is biztos, hogy ismersz. Sőt...

Köszönöm! :)