Végzetes vallomások

Mégis hogyan kezdődött? Mégis hogyan kezdtem el írni egy könyvet, melyet sikerült bő egy hónap alatt befejeznem? Ennek a története kissé sem bonyolult, s semmilyen titok nincs mögötte. Egyszerűen csak én magam. Bander Anita vagyok és a titkos szerelmem, mellyel mindig is kacérkodtam, egy nap, 2022 január elsején bekopogtatott és bemutatkozott újra. Elmondta, hogy szeretné, ha kicsit többet foglalkoznék vele.

Tájékoztatott, hogy kissé sem felejtett el és szívesen ad át gondolatokat nekem, ingyen és bérmentve. Ez a hang... mélyen belül, a fejemben, mintha minden egyes gyerekkori vagy felnőttkori emlékemből táplálkozva született volna. A fikció, melyet kitaláltam, teljesen magával ragadott.

Mégis mit csinálok most? Blog bejegyzést írok, s próbálom elmagyarázni, hogyan született meg életem első könyve. Ápoltam, szeretgettem, s első gyermekemnek hívom. Mivel tényleg így érzem.

A Végzetes vallomások egy olyan mű, mellyel kifejezem a világról alkotott képemet is, s nem egy egyszerű krimi, amelyet az ember végigolvas, s visszateszi a polcra. Reményeim szerint legalábbis nem olyan lett. Bízom benne, hogy aki olvassa, betekintést nyer a világomba. Minden egyes mondattal kitéptem egy darabot a szívemből és beletettem a műbe.

Végül, február közepén jelentettem ki, hogy végeztem vele. Kifutottak a gondolatok, s megszületett az, amire vártam. Az áttörés gyors, s kellemes volt, de végzetes.

Akárcsak a Végzetes vallomások.